Valamikor a 70-es évek végén - amikor még jócskán általános iskolás voltam - egy figyelemreméltó és merőben elgondolkodtató dologra jöttem rá. Édesanyámnak volt egy kis ismeretterjesztő csillagászati könyve, amelyben egy igen szemléletes rajz mutatta be többek között a Nagy Medve csillagkép csillagainak térbeli elhelyezkedését a földi megfigyelőhöz képest. A földi megfigyelő a föld felszínén állt, klasszikus pózban szemlélte az eget, és az általa látott csillagokból összetartó vonalak mutattak feléje, egy képzeletbeli, de igen szépen megrajzolt felületre rávetülve, melyen egyszerre látszott a valós térbeli és az általunk megfigyelhető elhelyezkedésük.
Valószínűleg ekkor jöttem rá, hogy a világegyetem ott van a fejem fölött. Nálam ez hobbinak indult, hobbi is maradt, nem változtattam meg általa a világot, de engem mindenesetre megváltoztatott...